Te sem vagy tökéletes? - Akkor PONT ELÉG JÓ VAGY!

_{Ha Te nagyon rendben vagy, csak a környezeted gáz, vagy már mindent tudsz a témában, és az egészségesen túli magabiztossággal rendelkezel, netán nárcisztikus vagy, akkor ne olvass tovább!} 

Mi van, ha nem vagy tökéletes? 

Alacsony önértékelés, megfelelés, elfojtás, magabizonytalanság (a magabiztosság hiánya - saját szóalkotás - bocsi). 

Ezek már csak a tünetek, amiket én is átéltem, és amikkel a praxisom során naponta találkozom. Viszont jelentősen rontják az életminőséget, megkeserítik a mindennapokat, és további testi-lelki tünetek kiindulópontjai. 

Mik ezek? A stressz – szorongás – pánik „triumvirátusa”, a hormonrendszer kibillenése, pajzsmirigyzavar, allergiák, alvászavar, fáradtság, kiégés. Továbbá a vélt értéktelenség komolyabb hozományai: magány, vagy romboló párkapcsolat, képességeken aluli munkahely, nehéz megélhetés, túlhajszoltság, kihasználtság, és végül a komolyabb szervi betegségek. 

Na, de a vidám kezdés után :-) térjünk vissza az alapkérdéshez. Ígérem, ha végigolvasod, jobban fogod érezni magad!

Elgondolkodtál már azon, miért is kellene tökéletesnek lenned? 

Mert arra neveltek? Mert azt várja a társadalom a Te háttereddel? Mert azt üvöltik a közösségi média kirakathazugságai, hogy ha nem vagy tökéletes, senki vagy? Erődön felül felelj meg minden ideális képnek? Lehetőleg mindezt egy személyben! Tökéletes és fitt anya, feleség, apa, munkaerő, vállalkozó, társasági ember…

Elárulok egy titkot! SENKI SEM TÖKÉLETES! Meglehet, találunk olyan embert a környezetünkben, aki nyugodtabb, megértőbb, elégedettebb, boldogabb, mint bárki. Na Ő biztosan pont elég jó, és nem vágyik tökéletesnek lenni! Pont elég jó magának, és többnyire nem így kezdte. De már pont nem akar tökéletes lenni másnak, a világnak, mert rájött, hogy mindenben és mindenkinek nem lehet megfelelni. Ezért magát választotta. Nem önző, hanem inkább tudatos módon. 

Nem kell, hogy mindenki szeressen, elismerjen, és soha nem is lesz így. Ha erre törekszel, nagyon nagy bajban leszel! PONT ELÉG, ha azok szeretnek, akik fontosak neked. Pont elég, ha azok ismernek el, akiket pl. hozzásegítek a gyógyuláshoz, vagy bármilyen tapasztalatom, tudásom, képességem segítségével támogatok, gyarapítok. Nem biztos, hogy neked kell megmenteni a világot! Pár kedves szó a fáradt eladónak, vagy átsegíteni a tétova bácsikát az úton pont elég, amit tehetsz.

Nem akarlak felmenteni a felelősség alól! 

Pont elég jónak lenni nem azt jelenti, hogy ne fejlődj, és ne törekedj meghaladni önmagad, vagy add fel az álmaidat! A Te életed, fejlődésed, a környezetedre való hatásod a Te felelősséged. De azt az energiát, amit a másoknak való megfelelésbe, erőn felüli versengésbe, és a tökéletesség reménytelen hajszolásába fektetsz, fordítsd át magadba, a saját életedbe, vágyaidba, egészségedbe, megértésedbe, fejlődésedbe! Hidd el, abba pont elég lesz! Neked. Ha magaddal rendben vagy, akkor tudsz másoknak is segíteni! 

Miért vagy mégis pont elég jó?

Valami tökéleteset mégis csempészett belénk az Univerzum! Pontosan ahhoz van tehetséged, képességed, abban vagy jobb, mint más, ami az életedben a hivatásod, a lényed, a vágyad! Ahhoz, hogy ezt megtaláld, megtanuld és használd, megkapsz mindent. Lehetőségeket, tanulást, fejlődést, tehetséget, kitartást, szenvedélyt. Ebben vagy tökéletes! Ha ezt megtalálod, akkor fogod azt érezni: PONT ELÉG JÓ VAGYOK! Ebben az összetételben az egész világon nem létezik tökéletesebb nálad! 

De mi van, ha úgy érzed, mindent megtettél, és mégsem működik? 

Folyamatosan szembejön egy elakadás, egy helyben topogás egy-egy életterületen, legyen az párkapcsolat, pénz, munka. Hogy érzed? Mindent megtettél az adott helyzetben? Ha igen, ennyi van benned. Tanulj belőle, és mehetünk tovább!

Érdemes megkeresni, hogy kinek akarsz megfelelni. Vannak korlátozó traumáid, hitrendszereid? (Több is, mint kellene.) A szüleid értékrendszere, hitrendszere, álma az övék! Vedd ki belőle, ami a tiéd, és add hozzá magadhoz! Jogod van saját álmaid és önmagad megvalósításához! Ha nem így teszel, bármit is érsz el, ott lesz benned az a pici üresség, ami képtelenné tesz arra, hogy élvezd azt, amit elértél, aki vagy!

Mások véleménye határozza meg, hogy megtettél –e mindent?

Ha Te úgy érzed, lehetnél jobb is, tehettél volna többet is a párkapcsolatodért, a munkádban, a gondolkodásod változtatásában, vagy lehetnél türelmesebb, megértőbb, önazonosabb – akkor még nem tettél meg minden tőled telhetőt. Érezni fogod a késztetést a fejlődésre, keresni fogod a lehetőségeket. Mindig van hova fejlődni, de pontosan annyira tudsz, amennyire ezt felismered és elfogadod. 

A környezetedet azonban nem tudod figyelmen kívül hagyni. Az önismerethez bizonyos mértékben elengedhetetlen a külső megerősítés és az építő kritika is. (Amit többnyire nem masnival átkötött díszcsomagolásban kapunk.) Egyrészt kevesen képesek olyan belső önazonos stabilitást elérni, hogy a visszajelzés ne legyen semmi lehúzó hatással rájuk, másrészt szociális interakciókban élünk az élet minden területén, tehát energetikailag, érzelmileg is kapcsolódunk másokhoz és ez hatással van ránk is. 

Van választásod!

Ha a környezeted tükröt tart neked, és olyan dolgokat mond a viselkedésedről, reakcióidról, ami nem tetszik, bedurcázol, visszavágsz, majd egy  „én ilyen vagyok!” felkiálltással megsértődsz és egész nap puffogsz. Ez is rendben van. 

Ebben az esetben vagy fogalmad sincs, milyen kiállhatatlan vagy, és úgy érzed az egész világ rosszul lát, vagy tisztában vagy a hibáiddal, és magasról teszel mások érzéseire, jó vagy így magadnak. Maradhatsz ilyen és vállalod, hogy épp csak elviselnek, tartanak tőled, vagy utálnak. 

De választhatod a változást is, hogy nem megfelelve, csak a visszajelzést figyelembe véve pont elég jó legyél! A külső információk és főleg a belső sértettség alapján érdemes önismeretet gyakorolni, és megnézni, hol érint ez meg, milyen is vagy valójában. Ha valóban jogosnak találod a felvetést, számtalan módszert találsz a személyiséged, kommunikációd, empátiád javítására. Kezdve azzal, hogy megfigyeled, hogyan viselkedtél, elismered, ha hibáztál, és helyre rakod - akár egy bocsánat kéréssel - majd törekszel legközelebb empatikusabban megnyilvánulni. Ezzel már el is indultál az önvizsgálat és a fejlődés útján. 

Szóval francba a tökéletességgel! Visszatekintve az életemre, minden igyekezetem ellenére sem voltam mindenben (talán semmiben) tökéletes, és lássuk be, nem is mindig igyekeztem annyira. Tökéletes anya vagyok? Nem, de pont elég jó – a fiaim szerint -  és elmondhatom: a legtöbb helyzetben mindent megtettem, ami tőlem tellett. Nem voltam tökéletes kislány sem, akire mindig büszkék a szülei. De most már elég jó vagyok. Nem voltam mindig jó társ, jó testvér, jó barátnő. De akik mellettem voltak és maradtak, azoknak én voltam ebben a megfelelő. Emberek vagyunk, esendők, tele kételyekkel, érzelmekkel, traumákkal, megfeleléssel. Hibázhatunk, eleshetünk, és felállhatunk. Ettől még nem vagyunk tökéletlenek! Sőt! Éppen ettől vagyunk PONT ELÉG JÓK! Emberiek, valóságosak, és természetesek!

^{Szerző: Nagy Erika}