Tények és tévhitek a hipnózisról

Mielőtt saját elképzelést alakítunk ki a hipnózisról, először is nézzük meg a világtól kapott előítéleteket:

Tévhit: Én biztosan nem vagyok hipnotizálható! "Csak a gyenge, befolyásolható embereket lehet hipnotizálni, engem biztosan nem lehet csak úgy irányítani."    

Tény: Nem igaz az az állítás, hogy azok hipnotizálhatóak, akik befolyásolhatóbbak, irányíthatóbbak, „gyengébbek”, és az „erős jellemű”, akaratos, öntörvényű, vagy határozott ember pedig nem. Ráadásul ez Rólad szól, előre egyeztetjük az alap problémát, a területet, ahol változtatni akarsz, és a célt, amit el szeretnél érni ezzel a módszerrel. Tehát Te irányítasz.

Többnyire minden ép tudatú embert lehet hipnotizálni! Természetesen, csak akkor, ha beleegyezel. Egyáltalán nem kötelező ezt a módszert bevetned a gyógyulásod, önfejlesztésed érdekében. Nem is mindenkinek jön be. De egy próbát mindenképp megér, ha másért nem, akkor megtapasztalni azt az ellazult, békés állapotot, ahol garantáltan ki tudod kapcsolni az agyadban zajló felesleges zsongást. 

_{Még most is a képet nézed}, _ugye? 

Tehát a mélyített tudatállapot bárki számára elérhető, aki tud aludni :-), és akiben megvan az a vágy, cél, hogy változtasson az életén, megszüntesse a problémáját. Ha fel tudunk oldódni, el tudunk mélyülni egy élményben úgy, hogy szinte megszűnik a külvilág, minden esélyünk megvan rá, hogy magas legyen a hipnózis-érzékenységünk. A hipnábilitás - a hipnózis iránti fogékonyság - egy velünk született, természetes képesség. Csak nézd meg gyerkőcöket: egyik transzból a másikba esnek a képzelőerejüket bevetve. Természetesen, mint minden, ez a képesség is fejleszthető meditációval, rendszeres gyakorlással.
Te csak bízz a folyamatban, engedd hogy vezesselek!

Tévhit: Hipnózis során kiszolgáltatottá válok? Utána nem emlékszem semmire. 

Tény: Mivel minden hipnózis egyben önhipnózis is, ezért senkit nem lehet akarata ellenére hipnotizálni. A hipnotizőr vezetőként, "álompilótaként" funkcionál, nem tud semmit rákényszeríteni  a hipnózisban levő személyre. Hipnózisban érzékeléseink felfokozódnak, a figyelemre szólító hangokat (hipnotizőr hangja, zene) hangosabban halljuk, környezetünk többi részének hangjait, gondolatainkat viszont kizárjuk. Az emlékeink, feldolgozásra váró traumáink teljes valóságukban térnek vissza hozzánk, szinte újra éljük azokat. Tehát nem elfelejtünk dolgokat, hanem még olyan dolgokra is emlékezni fogunk, melyeket már régen elfelejtetettünk, eltemettünk, de segítenek a gyógyulásban.

Tévhit: Olyan dolgok elvégzésére vesz rá, amiket nem akarok? Megteszek olyan dolgokat, elmondok olyan információkat, amiket nem akarok, amivel visszaélhetnek.

Tény: Senkit nem lehet hipnotizálni a beleegyezése nélkül. A legtöbb embernek az az elképzelése a hipnózisról, amit filmekben látott - vagyis a színpadi hipnózis. Esetleg egy thrillerben bemutatott 3 perces ülés, ami megadja a film misztikus-mágikus esszenciáját. A színpadi hipnózis egy külön ága a hipnózis tudományának, mely csak és kizárólag szórakoztatás céljára szolgál. Semmi olyasmit nem csinálunk hipnózisban, amit nem csinálnánk meg ‘éber’ állapotunkban is. Azok az emberek tehát, akik önként jelentkeznek egy showban színpadi hipnózisra, eleve imádnak a figyelem középpontjában lenni, és ezért bármit hajlandóak megtenni, amit a hipnotizőr kér tőlük. 

A gondolati és értékrend szerint cselekszik az alany. Ami ebbe nem fér bele, azt nem teszi meg hipnózisban sem. A transzállapot alatt is képes mérlegelni, megfogalmazni a kritikáit, és tud tiltakozni is. Általánosságban elmondható, hogy amit valaki nem tenne meg éber állapotban, mert nem egyezik az etikai normájával, hitével, erkölcseivel, világnézetével, azt nem fogja megtenni hipnózis ülés alatt sem. Egyszerűen nemet mond, vagy kijön a transzállapotból.

A terápiás hipnózisban ez teljesen másképp működik. Oda azért mennek az emberek, hogy problémáikat megtalálják, és megoldják a hipnotizőr segítségével, nem pedig azért, hogy körbe ugráló békaként figyelmet vonjanak magukra. Ha a hipnotizőr mégis olyat kérne, amit nem szívesen tesz meg, a hipnotizált személy erre azonnal tudatos lenne, megtagadná a kérést és kihozná magát a hipnózis állapotából, hiszen végig tudja mi történik vele.

Tévhit: Beleragadhatok a hipnózisba? Mi van, ha elalszom? Nem fogok tudni kijönni a hipnózisból. 

Tény: Itt is érvényes: minden hipnózis egyben önhipnózis. Ahogy a szakember segítségével mi engedjük bele magunkat a hipnózis állapotába, ugyanúgy képesek vagyunk kijönni belőle. Ezt bármikor megtehetjük egy ülés során. Tudatunk folyamatosan figyel, és csak azokat a kéréseket teljesíti, amely számára befogadhatók, segítik elérni a célt, amiért jöttünk, feltárni és transzformálni a problémát. Egy pillanat tört része alatt bárki kijön a hipnózisból, ha bármi olyat észlel, ami számára nem kedvező, bántó, vagy fenyegető lenne.

A másik lehetőség, ami szintén nagyon ritkán fordul elő: elalszik alanyunk a kezelés alatt. Ez azért nem gyakori, mivel a vezető folyamatosan ellenőrzi a transzállapot mélységét, ami külső testi jelekben is jól látható számára. Ha túl mélyre vinné az alanyát, azonnal vissza tudja hozni abba az agyhullám sávba, ahol van értelme a „munkának”.

De akkor mi is történik hipnózisban?

Az elme két nagy részből áll: a tudatos (ego/gondolkodó/analitikus elme) és a tudatalatti részből. Hipnózisban a tudatalatti résszel lépünk kapcsolatba, melyben az emlékek és az érzelmek vannak elraktározva. Az elfelejtettnek hitt részletek (igen, a „hova raktam a kulcsom?” is), eltemetett sérülések. Közvetlen kapcsolatba kerülünk saját tudatalattinkkal, választ kapunk saját kérdéseinkre, és dolgozunk az érzelmeinkkel. Ebben a kellemes, relaxált állapotban azonban komoly belső munka folyik a alanyban. A hipnotizőr segít megtanítani nekünk ezt a módszert, és vezetőként végig visz minket tudatalatti részeink felfedezésében, fejlődésünkben. A módszer segítségével megnő az önmagunkba vetett hitünk, és valóban képesek leszünk egy kiegyensúlyozottabb, sikeres életet élni. 

Én az intuíciómat, a technikát és a támogatást adom, munka nagy része a Tiéd. A tudatalattid segítségével felkutatni, megérteni az elakadások okát, és a változást a mindennapi életed részévé tenni. Elfogadni, hogy értékes vagy, és megérdemled, hogy teljes életet élj minden területen. 

_{Szerző: Nagy Erika}